1907. november 13-án a repülés történetében először emelkedett mindenféle külső segítség nélkül embert szállító helikopter a levegőbe. A 260 kilogrammos gép a korabeli sajtóhírek szerint másfél méteres magasságban több mint félpercig lebegett, majd visszazuhant a földre.

 

A helikopter hosszú évszázadokat felölelő fejlődéstörténetében nehéz megállapítani, hogy mikor és kinek a nevéhez fűződnek a legfontosabb technikai fejlesztések.

Meghökkentő módon az első „fejlesztőként” Leonardo da Vinci nevét említhetjük, aki az 1480-as években az egyik tanulmányában már felvázolta a helikopter ősét, azonban megfelelő technikai háttér nélkül korában elképzelhetetlen volt annak kivitelezése.

Ezt követően több nemzet kiváló tudósa, valamint mérnöke próbálkozott a sikeres helikoptermodell megalkotásával, a helyből való felszállás, az önerőből történő felemelkedés, a landolás, valamint a kormányozhatóság kérdése azonban a 20. század elejéig megoldatlan maradt.

Noha a francia Louis Bréguet a Gyroplane No. 1 jelű szerkezetével már 1907. augusztus 24-én önerőből sikeres felemelkedést hajtott végre, az igazi áttörésre csak néhány hónappal később került sor.

Száz évvel ezelőtt, 1907. november 13-án a repülés történetében először emelkedett fel mindenféle külső segítség nélkül embert szállító helikopter a levegőbe. Az ugyancsak francia származású Paul Cornu mérnök által tervezett 260 kilogrammos gép pilótájával együtt a normandiai Lisieux közelében másfél méter magasba emelkedett, aztán a 24 lőerős Antoinette V8-as belső égésű motorral hajtott helikopter több mint félperces lebegés után visszazuhant a földre.

Az első világháború után a magyar származású Asbóth Oszkár, a spanyol Juan de la Cierva, az argentin Pescara, a német Heinrich Focke, Anton Flettner, valamint a kijevi születésű Igor Sikorsky fejlesztéseinek köszönhetően tovább tökéletesedett a helikopter technikája, ami az 1940-es években lehetővé tette a helikopter sorozatgyártását.

geographic.hu